A gyerekek között vannak, akik rendszeresen járnak horgászni, illetve kísérik apukájukat a vadászatra. Ezért az osztályban nézegettünk már különleges horgász csalikat, hallgattuk őzhívó síp hangját, és fogtunk már a kezünkben szarvasagancsot. Adta tehát magát, hogy a Hatvanban található Széchenyi Zsigmond Kárpát-Medencei Magyar Vadászati Múzeumba menjünk tanulmányi kirándulásra.
Mivel sokan csak autóval közlekednek, ezért célunk volt, hogy egy másik közlekedési eszközt is kipróbáljunk közösen. A vonaton közlekedés szabályaival is megismerkedhettek a gyerekek. Mindenki nagyon élvezte az utazást. Itt sokkal nagyobb volt a szabadságuk, mint egy buszon.
A múzeumban már várt minket egy vadász, Bogyó nevű kutyájával. Negyven perces foglalkozáson mutatták be milyen összehangolt párost alkotnak, és milyen kifinomult orra van egy vadászkutyának. A végén mindenki megsimogathatta a játékos kutyust.
A múzeum több szinten mutatta be az erdei vadakat, vízi állatokat, és még afrikai vadász trófeákat is. Kúsztak, másztak, simogattak, nyitottak, pakoltak a gyerekek szobáról-szobára haladva.
A múzeum parkjában piknikeztünk, majd a közelben található sövénylabirintusokban rohangáltunk. Fagyizás után, a Zagyva libetben lévő mezítlábas ösvényt és játszóteret próbáltuk ki.
Az idő nagyon gyorsan eltelt. Senki sem unatkozott. Mindenki talált valamit a napban, amit szívesen megismételt volna. Noha Hatvan nincs túl messze tőlünk, mégis sokaknak új volt a város. Talán a családdal is ellátogatnak majd ide.
Kristonné Fekete Ágnes
