A legnagyobb tavaszi ünnepünkhöz kapcsolódóan, a második osztály – előzetes egyeztetés után – meglátogatta a markazi patkolttojás-kiállítás.
László Gyula tojáspatkoló 2009 óta lakik a festői kisfaluban, és 25 éve patkolja a tojásokat, a maga által kialakított technikával.
Megtudtuk, hogy a patkókat is maga készíti. Láttuk hogyan alakítja a fémdrótból a szögek helyével ellátott patkókat. Egy kiállított törött tojás belsejében azt is megnézhettük hogyan vannak a tojásokra rögzítve a pici patkók.
A legkülönlegesebb kiállítási darabok a templomtojás és a kovácsműhely volt. Amelynek nagy része strucctojásból volt kialakítva. A templomtojás elkészítésére több, mint három hónapot fordított a mester, és más madártojásokat is felhasznált az elkészítéséhez. A nyitott ajtón keresztül betekintést nyerhettünk a templom belsejébe, amely tökéletes pontossággal volt berendezve. Hasonló képpen a kisebb, és egyszerűbb kovácsműhely is.
A két szoba minden négyzetcentimétere ki volt használva, hogy az ismereteinket gazdagítsuk. Nem csak saját készítésű patkolt tojások, külföldről kapott festett tojások, hanem régi használati tárgyak is megtalálhatóak voltak a kiállítási helységekben, illetve az épület külső falán.
A gyerekek legnagyobb örömére, volt lehetőségünk megvásárolni Gyula bácsi patkolt tojásit is. Volt olyan kislány, aki a locsolkodóknak csoki tojás helyett ilyet szándékozott ajándékba adni. Azt gondolom, nem csak tojásokkal, hanem új ismeretekkel is gazdagodtunk. Lehet, hogy az osztályból később valaki kipróbálja majd ezt a különleges dolgot, ami akár hungaricum is lehetne, mert azt hallottuk, más országokban nem szokás a tojást megpatkolni. Esetleg lesz, aki tovább viszi ezt a kihalóban lévő népművészeti ágat, hiszen Gyula bácsitól megtudtuk, hogy ő is egy ilyen alkalom után lett kíváncsi erre a technikára, s próbálta ki ezt a pontos kézügyességet kívánó tevékenységet.
Kristonné Fekete Ágnes
